Navigátor Vitorlás Egyesület

Előhang a szabadidő aktív eltöltése érdekében...

A mindennapi ember tevékenysége során gyakran érzi, hogy szüksége lenne kikapcsolódásra, olyan tevékenységre, ami magában foglalja akár a „semmittevést” is. Nagyon jó magyar kifejezés a pihenésre, rekreációra, de igazából nem elfogadható. Tartalma viszont egyértelmű, olyan időtöltés, amikor nincs kötelezettség, szabadon azt teszek, amit akarok, akár a „semmittevést” is választhatom.

A világjáró ember Párizsban irigyli azokat a francia embereket, akik láthatóan családi körben (apa, anya, gyerekek és a „lépcsőház”) görkorcsolyával a lá­bu­kon „jégkorongoznak” a város különféle, egyébként a turisták által is kedvelt terein.

Vagy irigykedik, amikor a Luxembourg-parkban jár, és látja a napfürdőző, padokon üldögélő, beszélgető embereket, akik látható módon nem turisták, és a kocogókat, akik csapatba verődve vagy egyénileg időjárástól függetlenül róják a maguknak kirótt köröket. A „pétanque” népi játékot játszó csapatokat és a körülöttük sokszor fogadásokat is kötő bámészkodókat. A fák árnyékában a küzdősportok különféle változatait űző, formagyakorlatokat végző idősebbeket és párokban küzdő fiatalabbakat.

Itt az ember napi életéhez tartozik a rekreáció, és senki nem ütközik meg rajta. A francia társadalom elfogadta, értékrendjébe építette a szabadidő hasznos eltöltését.

Nálunk a társadalom értékrendjében a szabadidő igénye nagyon gyakran együtt jelent meg a semmittevéssel, ami társadalmilag elítélendő tevékenység volt hosszú ideig. A politikai-gazdasági körülmények változásával, az anyagi igények növekedésével, a kényszerű sokadik gazdaság megjelenésével és beépülésével az egyén napi, heti és éves kényszerű elfoglaltságába szinte teljesen megszűnt a szabadidő, így annak „értéke” sem volt az egyén számára megfogható. Nem volt példa és érték környezete szá­mára a semmittevő, kocogó, önmaga szórakoztatására mozgó, rekreáló­dó ember. Különösen érvényes volt ez a felnőttek esetében. A gyermek is nagyon sokszor megkapta a szülőtől a ledorongolást, már megint nem „csinálsz semmit”. A válasz nagyon sokszor az volt: „nem csinálok semmit, csak játszom”, de a szülő ezt a társadalom értékrendjéből adódóan nem mindig fogadta el hasznos időtöltésnek. A gyerek szervezete és saját életkorára jellemző védekező mechanizmusa pedig igényelte ezt.

Szerencsére a nyolcvanas évek elejétől megváltozott a világ Magyarországon is. Egyre többet beszéltek a szabadidő szükségessége, hasznos eltöltése és az egészség összefüggéséről.

Megjelentek a különféle szabadidő eltöltését segítő klubok, szalonok, és a szak­mai háttér is megerősödött, hiszen több helyen indult ilyen jellegű képzés, és a különféle extrém sportok iránt is megnőtt az érdeklődés, elsősorban a fiatalok körében.

Divat lett testépítő és aerobic szalonokba járni. A szépségipar reklámkampánya erre a területre is felhívta az emberek figyelmét. Már nem szólták meg a kocogókat. A városok parkjaiban, futásra alkalmas területein, futópályáin megjelentek a futó, kocogó emberek. Soha nem látott méretekben indultak el a magyarok síelni és tanultak meg teniszezni. A kerékpár divatja sok embert „szállított” ki az autójából; ennek nyilván voltak más kényszerítő okai is (forgalmi dugók, az üzemanyag ára stb.), de a nagyvárosokban és falvakban is felismerték a kerékpárutak fontosságát, és ezzel lehetőséget is teremtettek a kerékpározásra, az életmód-változtatásra annak, aki erre igényt tartott.

Népszerűek lettek a különféle futóversenyek. A tereken megjelentek a görkorcsolyázó fiatalok. Egyszóval nem kell már Párizsba utazni ahhoz, hogy irigykedjünk más népek rekreációs és mozgásszeretetére és „semmittevésére”, erre itthon is találunk példát.

Egyedül talán a társadalom fejlődéséért leginkább felelős „nagypolitika” az, amelyik kicsit lassabban reagál az egyének és civil szervezetek által elfogadott „rekreációs értékek” fontosságára.

Egyre több cég ismeri fel, annak fontosságát, hogy alkalmazottai, dolgozói munkaképességének és teljesítőképességének gondozása az egyénen túl a munkáltató feladata is, választva annak bármely formáját, de az a cég, amelyik ezzel törődik, azt a munkavállalók által is jobban megbecsülik.

A rekreáció lehetősége adódik igen komplex formában a vízen, evezővel, vitorlával, vagy motorral hajtott hajóval.

Mi ehhez szeretnénk kedvet csinálni, teret biztosítani, és az érdeklődőket szakszerűen bevezetni ebbe a világba, ebbe a közösségbe, a saját közösségünkbe akár.

2024. augusztus                                                     

Bencze Attila

Ha jön a nyár, jön a szép idő, akkor

Fedezzük fel Magyarországot!

Kishajóval Kelet- Magyarországon.

Mostanában sokszor hallom, ismerősöktől, ismeretlenektől, akik szabadságukat Magyarországon kisvárosokban, falvakban, vízen, kirándulóhelyeken töltötték, hogy a megelégedettség és meglepettség hangján nyilatkoztak: milyen szép volt! … nem is gondoltuk volna! … Miért mentünk eddig olyan messzire?

„Hát igen! Ha tudtuk volna! De nem mondta eddig senki.”

Én akkor most elkezdem mondani. Na nem mindent, -azt én sem tudom-, de a Tiszát a mellékfolyóival, a jacht túrizmust azt igen. Abba már jócskán belehabarodtam.

Jacht túrizmus.

Ez a fogalom is itt egy kicsit mást jelent, mint Európában másutt. Jobban kell érvényesüljön a tapasztalat, a rutin, a találékonyság és még sok egyéb, mert a „kiszolgálás” kicsit puritánabb.

Szóval azt fogom szépen sorjában elmondani, amit magam is tapasztaltam ezen kérdés körül.

Két fontos tapasztalatot szeretnék előrebocsátani:

Először: Meseszép –olykor érintetlen- világ.

(Kárpótol mindenért!)

Másodszor: Tényleg kevesen tudják.

Erről azért vagyok meggyőződve, mert alig látok teremtett lelket naphosszat. Csak halászt, horgászt, és néha evezős túrázót, leginkább. Bizonyos frekventáltabb helyeken, nagyobb település környezetében, nyáron, hétvégén, olykor- olykor vízisíelőt is láthatok.

Viszonylag nehéz használható adatokat gyűjthetünk előzetesen egy ilyen út megtervezésekor, az úgynevezett „útiterv” elkészítéséhez. Sőt, azon a vízterületen, ahol én jó tanácsaimmal szolgálni szeretném a jacht túrizmust, az összetevők oly sorétűek és oly nagy korrelációjúak, hogy mindenképpen folyamatos adatgyűjtést kell folytassunk hajózás közben is. Ez fokozottan igaz egy időben hosszan elnyúló út során.

Tervem az, hogy az adatok forrásmegjelölésére, a tényleges adatösszefüggésekre, azok felhasználására világítsak rá egy fontos szempont szerint éspedig a kishajós szempontjai szerint. Sajnos ebben az esetben csak egy eszközre igaz mindez igazán, konkréten arra a hajóra, amivel a felmérést végeztem, végzem. Így hát fontos megjelölni a felmérő hajó paramétereit, fizikai és nautikai szempontból azért, hogy egy másik hajó tulajdonságaival összehasonlítható legyen.

Ezáltal mindenki számára váljon használhatóvá az az útvonal leírás, amit a továbbiakban részegységekre bontva, Önök elé tárok.

Mindezek mellett tudni kell, hogy a hajózható vizek adatainak alapértékelése mindig a kereskedelmi hajózás szempontjaiból indul ki, ezért az információk, és szempontok értékelésének metódusa nagyrészt onnan származik. E mű legfontosabb feladatának azt tekintem, hogy jól használható párhuzamot vonjak a nagyhajók és a kishajók térnyerése - navigációja között.

Könnyen belátható az is, hogy a kishajóval közlekedő sporthajósnak is némi ismeretanyaggal kell rendelkeznie a nagyhajók mozgásával, mozgási szabályaival kapcsolatban.

     Ha a mostanában érvényes képet akarunk látni a nagyhajók mozgásával, mozgatásával kapcsolatban a Tiszán és mellékfolyóin, akkor jó megközelítéssel az alábbiakat észlelhetjük.

Igen gyér a hosszanti nagyhajó forgalom. Tetézi ezt az a tény, hogy az utóbbi, több mint egy évben a Tiszalöki vízlépcső mellett működő hajózó zsilip bizonytalan működési ideje tulajdonképpen kettévágja a folyót a hajózás szempontjából. Itt biztosan akkor tudunk áthaladni a műtárgyon, amikor az átlagos, éves meteorológiai viszonyokat figyelembe véve tavasszal elolvad a hó a vízgyűjtő területeken, a befagyott folyók jege felolvad, ezáltal a folyó „feléled” és nyújtózik egyet. Ez a nyújtózás egy tavaszi árvizet jelent. Általában április közepe táján. Ekkor felfüggesztik a duzzasztást, a duzzasztó táblákat felemelik, a vízszint kiegyenlítődik, azaz az „alvíz” és a „felvíz” egyszintbe kerül. Így, -mint egy híd lábai között – a műtárgyon áthajózhatunk. Figyelve természetesen a duzzaszó művön áthaladást szabályozó fényjelzéseket. Sokat segít ilyenkor a hajózási VHF adóvevő használata, mert a 16-os csatornán közvetlen beszédkapcsolatot tudunk teremteni a duzzasztómű kezelőivel.

     Ennek alapján általánosságban is kimondhatjuk, ha egy duzzasztással szabályozott folyón csak oly mértékű az áradás, hogy a hajózási zárlatot elrendelni még nem kell, de a vízhozam miatt a duzzasztást megszüntetik, akkor duzzasztóművön a -hajózó zsilip kikerülésével és a duzzasztóművön áthaladás rendjének betartásával- át lehet hajózni.

De térjünk vissza a forgalomra.

Számottevő teherforgalom a torkolattól Szeged környékéig tapasztalható.

Egyéb teherhajózást a vízügy folytat, a partszabályozási munkálatokkal kapcsolatban a folyók hosszában. Emiatt vontatott kötelékkel és önjáró (un. ”Z” uszállyal) is találkozhatunk.

Jégtörők mozgására is lehet számítani időnként, mint vontatók.

Az elmúlt években 1- 2 alkalommal találkozhattunk a luxus személyhajózást képviselő Jules Verne személyhajóval is.

A legjelentősebb hajózási akadályokat azonban az alacsonyvezetésű köteles kompok és a pontonhidak jelentik.

Az ezekkel való találkozásra már útitervün elkészítése során fel kell készülni. Be kell szerezni az információkat a működésükkel és elérhetőségeikkel kapcsolatban. Odaérkezéskor kiemelten körültekintően kel navigálni, szigorúan betartva a Hajózási Szabályzat idevonatkozó rendelkezéseit.